tél znamená v Nemčina
| Maďarčina | Nemčina |
|---|---|
| döntési ítélet kifejezés | der SchiedsspruchSubstantiv |
| döntőbírósági ítéletek kifejezés | die Schiedssprüche◼◼◼Substantiv |
| egy butélia bor | |
| egyéni ítélet kifejezés vall | das EinzelgerichtSubstantiv |
| együtt átél kifejezés | miterleben [erlebte mit; hat miterlebt]◼◼◼Verb |
| együttélés főnév | das Zusammenleben [des Zusammenlebens; —]◼◼◼Substantiv die Koexistenz [der Koexistenz; —]◼◼◼Substantiv das Miteinander [des Miteinander(s); —]◼◼◻Substantiv die Symbiose [der Symbiose; die Symbiosen]◼◻◻Substantiv |
| együttélés (nemileg) főnév | die Kohabitation [der Kohabitation; die Kohabitationen]◼◼◼Substantiv der Beischlaf [des Beischlafes; —]Substantiv |
| Eleget ettél? | |
| elhibázott ítélet kifejezés | das Fehlurteil [des Fehlurteils; die Fehlurteile]◼◼◼Substantiv |
| elpusztul télen kifejezés | auswintern [winterte aus; ist ausgewintert]Verb |
| elvetél ige | abortieren [abortierte; hat abortiert]◼◼◼Verb fehlgebärenVerb |
| elvetélés főnév | die Fehlgeburt [der Fehlgeburt; die Fehlgeburten]◼◼◼Substantiv |
| (el)vetélés főnév orv | der Abort [des Abort(e)s; die Aborte]◼◼◼Substantiv |
| elvi jelentőségű ítélet kifejezés | das Grundsatzurteil [des Grundsatzurteils; die Grundsatzurteile]◼◼◼Substantiv |
| elvágás (kötélzet/kötelek) kifejezés hajó | die Kappung [der Kappung; die Kappungen]Substantiv |
| elzárásra ítélt (férfi) kifejezés | der Arrestant [des Arrestanten; die Arrestanten]Substantiv |
| elég hóval biztosan rendelkező/ellátott (téli sportokhoz) kifejezés | schneesicher [schneesicherer; am schneesichersten]Adjektiv |
| elítél ige jog is | verurteilen [verurteilte; hat verurteilt]◼◼◼Verb |
| elítél ige | verdammen [verdammte; hat verdammt]◼◼◻Verb richten [richtete; hat gerichtet] (an mit Akkusativ)◼◼◻Verb aburteilen [urteilte ab; hat abgeurteilt]◼◻◻Verb verknacken [verknackte; hat verknackt]Verb verknacksen [verknackste sich; hat sich verknackst]Verb |
| elítél ige argó | begraben [begrub; hat begraben]◼◻◻Verb |
| elítélendő | verdammenswert [verdammenswerter; am verdammenswertesten]◼◼◼Adjektiv verdammungswürdig◼◼◻[fɛɐ̯ˈdamʊŋsˌvʏʁdɪç] |
| elítélendő melléknév | abwegig [abwegiger; am abwegigsten]◼◼◻Adjektiv |
| elítélt | verurteilt◼◼◼[fɛɐ̯ˈʔʊʁtaɪ̯lt]John egy elítélt bűnöző. = John ist ein verurteilter Verbrecher. |
| elítélt [~et, ~je, ~ek] főnév | der Verurteilt◼◼◼SubstantivJohn egy elítélt bűnöző. = John ist ein verurteilter Verbrecher. der Sträfling [des Sträflings; die Sträflinge]◼◼◻Substantiv der Armesünder [des Armesünders; die Armesünder]Substantiv |
| elítélt melléknév | abgeurteiltAdjektiv |
| elítélt (férfi) [~et, ~je, ~ek] főnév | der Zuchthäusler [des Zuchthäuslers; die Zuchthäusler]Substantiv |
