isten znamená v Nemčina
| Maďarčina | Nemčina |
|---|---|
| istenhívő vall | |
| istenhozzád | lebewohl◼◼◼ |
| istenhozzád főnév | das Adieu [des Adieus; die Adieus]◼◼◼Substantiv |
| isteni melléknév | göttlich [göttlicher; am göttlichsten]◼◼◼Adjektiv |
| isteni melléknév vall, közb | gottvollAdjektiv |
| isteni adomány kifejezés | die Gottesgabe [der Gottesgabe; die Gottesgaben]◼◼◼Substantiv |
| isteni étel kifejezés átv | die Götterspeise [der Götterspeise; die Götterspeisen]◼◼◼Substantiv |
| isteni gondviselés | |
| isteni illatú kifejezés | duftende◼◼◼Adjektiv |
| isteni irgalmasság vasárnapja (húsvét utáni első vasárnap) főnév | der Barmherzigkeitssonntag◼◼◼Substantiv |
| isteni ítélet kifejezés | das Gottesurteil [des Gottesurteils; die Gottesurteile]Substantiv |
| isteni jutalom | |
| isteni kegyelem kifejezés vall | die Gottesgnade [der Gottesgnade; die Gottesgnaden]◼◼◼Substantiv |
| isteni kegyelem kifejezés | das GotterbarmenSubstantiv |
| isteni kinyilatkoztatás kifejezés vall | die Gottesoffenbarung◼◼◼Substantiv |
| isteni lét kifejezés | die Göttlichkeit [der Göttlichkeit; —]◼◼◼Substantiv |
| isteni nemzedék kifejezés | das Göttergeschlecht [des Göttergeschlecht(e)s; die Göttergeschlechter]◼◼◼Substantiv |
| isteni távlat kifejezés | die GottesferneSubstantiv die GottferneSubstantiv |
| isteni távolság kifejezés | die Gottesferne◼◼◼Substantiv die GottferneSubstantiv |
| isteni természet kifejezés | das Gottwesen [des Gottwesens; —]Substantiv |
| isteni tiszteletben részesít kifejezés | die Vergöttlichung [der Vergöttlichung; die Vergöttlichungen]Substantiv |
| isteni tulajdonság kifejezés | die Divinität [der Divinität; —]Substantiv |
| isteni üzenet kifejezés vall | die Gottesbotschaft◼◼◼Substantiv |
| isteni voltától megfoszt | |
| isteni voltától megfosztás kifejezés | die Entgötterung [der Entgötterung; die Entgötterungen]Substantiv |
| istenidea főnév vall | die GottesideeSubstantiv |
| istenifjúság főnév | die Gotteskindschaft [der Gotteskindschaft; —]Substantiv |
| istenigazolás főnév | die Theodizee [der Theodizee; die Theodizeen]Substantiv |
| isteniség főnév | die Göttlichkeit [der Göttlichkeit; —]◼◼◼Substantiv |
| istenismeret főnév vall | die Gotteserkenntnis◼◼◼Substantiv |
| istenít ige | vergöttern [vergötterte; hat vergöttert]◼◼◼Verb anhimmeln [himmelte an; hat angehimmelt]◼◻◻Verb deifizieren [deifizierte; ist deifiziert]Verb vergotten [vergottete; hat vergottet]Verb verhimmeln [verhimmelte; hat verhimmelt]Verb |
| istenít pejor |
