Maďarčina | Latinčina |
---|---|
érvénytelenné tett (törvény) | abrogatus(3rd) |
érvénytelenség főnév | invaliditas [~atis]noun nullitas [nullitatis](3rd) F |
érvénytelenség terhe alatt | |
érvénytelenít ige | aboleo [abolere, abolevi, abolitus](2nd) TRANS annullo [annullare, annullavi, annullatus](1st) TRANS infirmo [infirmare, infirmavi, infirmatus](1st) retexo [retexere, retexui, retextus](3rd) TRANS tollo [tollere, sustuli, sublatus](3rd) TRANS |
érvénytelenít (az augurok nyelvén) ige | vitupero [vituperare, vituperavi, vituperatus](1st) |
érvénytelenít (határozatot, szerződést) ige | induco [inducere, induxi, inductus](3rd) |
érvénytelenít (törvényt) ige | abrogo [abrogare, abrogavi, abrogatus](1st) TRANS |
érvénytelenített melléknév | abolitus(3rd) annullatus(3rd) |
érvénytelenített (határozat, szerződés) melléknév | inductus(3rd) |
érvénytelenített (törvény) melléknév | abrogatus(3rd) |
érvénytelenített eladás | |
érvénytelenítette | |
érvénytelenítés főnév | annulatio [~onis]noun cassatio [~onis]noun infirmatio [~onis]noun nullificatio [~onis]noun |
érvénytelenítés (törvényé) főnév | abrogatio [abrogationis](3rd) F |
érvénytelenítő melléknév | dirimens [(gen.), dirimentis]adjective |
érvénytelenítő akadály | |
érvénytelenítő záradék | |
érvénytelenül | |
érvénytelenül határozószó | infirmeadverb |
a bizonytalan ítélet nem érvényes | |
a házasság érvénytelensége | |
a jogcselekményt érvénytelenné tevő (törvény) | irritans [~antis](2nd) |
a jogellenes magánszerződések érvénytelenek | contra iuris civilis regulas pacta conventa rata non habentur |
a képtelenségig, a lehetetlenségig ("ad absurdum" vinni valamit annyi, mint helyes elvet, elgondolást - annak mindenáron való merev alkalmazásával - érvényre juttatni) | |
a különleges törvény érvényteleníti az általános szabályt | |
a magas ember ritkán okos, de ha okos, akkor nagyon okos (ez a mondás a középkorban érvényes lehetett, manapság már nem) | |
a meghozott törvény szempontjából (valamely jogi kérdés megítélése az érvényben lévő törvények alapján) | |
a pápa és valamely kormány között létrejött nemzetközi jogi érvényű, ünnepélyes megállapodás főnév | concordatum [concordati](2nd) N |