Latein | Ungarisch |
---|---|
coactu adverb | kényszerítvehatározószó kényszerűségbőlhatározószó |
coactum [coacti] (2nd) N noun | darócfőnév nemezfőnév pokrócfőnév |
coactus [coacta, coactum] adjective | erőltetettmelléknév kikényszerítettmelléknév kényszerűmelléknév tettetettmelléknév |
coactus (3rd) | |
coactus [coactus] (4th) M noun | kikényszerítésfőnév kényszerfőnév |
cogo [cogere, coegi, coactus] (3rd) TRANS verb | begyűjtige egyesítige erőltetige kényszerítige következtetige sürgetige összegyűjtige összehajtige összehív (testületet, gyűlést)ige összesűrítige összeterelige összevonige |
coactus feci | kényszerből tettem (a török időkben a kikényszerített vallomásokat e szavak kezdőbetűivel jelezték: c. f (Így tett Mindszenty József bíboros hercegprímás is az 1948. december 16-i letartóztatása utáni tárgyaláson) |
bos ad aquam ductus non vult potare coactus | |
cum periculo ex urbe egredi coactus est | |
lac coactum noun | aludttejfőnév |
nolui sed coactus volui |