German-Hungarian dictionary »

teile meaning in Hungarian

teile is the inflected form of teil.

GermanHungarian
das Teil [des Teil(e)s; die Teile] Substantiv
[taɪ̯l]

rész◼◼◼főnévEz az élet része. = Das ist Teil des Lebens.

alkatrész◼◼◻főnévEzek az alkatrészek még galvanizálva lesznek. = Diese Teile werden noch galvanisiert.

fél (jogi v. társadalmi kapcsolatban álló személyek, csoportok egyike)◼◼◻főnévA hét második fele szép volt. = Der zweite Teil der Woche war schön.

részlet◼◼◻főnév

vminek a darabjakifejezés

der Teil [des Teil(e)s; die Teile] Substantiv
[taɪ̯l]

osztályrész◼◻◻főnév

teile und herrsche

oszd meg és uralkodj◼◼◼

das Teileigentum Substantiv

résztulajdonfőnév

teilen [teilte; hat geteilt] Verb
[ˈtaɪ̯lən]

oszt◼◼◼ige

megoszt◼◼◼igeŐ és én megosztunk egy szobát. = Er und ich teilen uns ein Zimmer.

eloszt◼◼◻ige

feloszt◼◼◻ige

szétoszt◼◼◻igeSzétosztottuk testvériesen a pénzt. = Wir teilten das Geld zu gleichen Teilen auf.

kettéoszt◼◻◻igeA Tiberisz kettéosztja Rómát. = Der Tiber teilt Rom in zwei Teile.

arányosan felosztkifejezés

teilen, sich [teilte; hat geteilt] Verb

osztódik◼◼◼ige

megoszlik◼◼◼ige

megosztozik◼◼◻ige

eloszlik◼◼◻ige

kettéoszlik◼◻◻ige

teilend Adjektiv
[ˈtaɪ̯lənt]

megosztó◼◼◼melléknév

die Teilentladungsmessung Substantiv

részleges kisülés mérése◼◼◼kifejezés

teilentrahmte Milch

félzsíros tej◼◼◼kifejezés

der Teiler [des Teilers; die Teiler] Substantiv
[ˈtaɪ̯lɐ]

osztó◼◼◼főnév

der Teilerfolg [des Teilerfolg(e)s; die Teilerfolge] Substantiv
[ˈtaɪ̯lʔɛɐ̯ˌfɔlk]

részleges siker◼◼◼kifejezés

teilerfremd [ˈtaɪ̯lɐˌfʁɛmt]

relatív prím◼◼◼

közös osztó nélküli

számpárra

das Teilergebnis Substantiv

részeredmény◼◼◼főnév

die Teilerhebung Substantiv

részstatisztikafőnév

Abfuhr erteilen Phrase

visszautasít◼◼◼ige

elutasít◼◼◻ige

Absolution erteilen Verb

feloldoz◼◼◼ige
vall

das Abteil [des Abteil(e)s; die Abteile] Substantiv
[apˈtaɪ̯l]

(kocsi)szakaszfőnév
vasút

(vasúti) fülkefőnév
vasút

abteilen [teilte ab; hat abgeteilt] Verb
[ˈapˌtaɪ̯lən]

elválaszt◼◼◼ige

beosztige

aburteilen [urteilte ab; hat abgeurteilt] Verb

elítél◼◼◼ige

ítélkezik◼◼◻ige

aburteilend Adjektiv

elítélőmelléknév

12