German | Hungarian |
---|---|
die Anmut [der Anmut] Substantiv [ˈanmuːt] | báj◼◼◼főnév kellem◼◼◻főnév kedvesség◼◼◻főnév kecs(esség)főnév |
anmuten [mutete an; hat angemutet] Verb [ˈanˌmuːtn̩] | vmilyen hatást kelt vkibenkifejezés vmilyen érzést kelt vkibenkifejezés vmilyennek talál vkitkifejezés vmilyennek tetszik vkinekkifejezés vmilyennek tűnik vkinekkifejezés vmilyennek érez vkitkifejezés |
anmuten [mutete an; hat angemutet] (jm etw) Verb [ˈanˌmuːtn̩] | |
anmuten, sich [mutete sich an; hat sich angemutet] Verb | vhogyan hatige |
anmutig [anmutiger; am anmutigsten] Adjektiv [ˈanmuːtɪç] | kecses◼◼◼melléknévElnéztem, milyen kecsesen vasal. = Ich sah mir sie an, wie anmutig sie bügelte. bájos◼◼◻melléknév kedves◼◼◻melléknév kellemes◼◻◻melléknév |
anmutige Bewegungen Phrase | kecses mozdulatok◼◼◼kifejezés bájos mozdulatokkifejezés |
anmutiger Ort Phrase | kedves helykifejezés kellemes helykifejezés |
anmutsvoll Adjektiv | bájos◼◼◼melléknév kedves◼◼◻melléknév kecsesmelléknév kellemmel telikifejezés |
die Anmutung [der Anmutung; die Anmutungen] Substantiv [ˈanˌmuːtʊŋ] | (túlzott) követelésfőnév (túlzó) elvárásfőnév hatáskeltésfőnév szerénytelen feltételezéskifejezés érzelmi hatáskifejezés |
anmutvoll Adjektiv | bájosmelléknév kecsesmelléknév kedvesmelléknév kellemesmelléknév |