English | Hungarian |
---|---|
recoiling noun [UK: rɪˈko.ɪl.ɪŋ] [US: rɪˈko.ɪl.ɪŋ] | hátravonulásfőnév hátrálásfőnév legombolyításfőnév megdöbbenésfőnév megtorpanásfőnév visszaborzadásfőnév visszahúzódásfőnév visszahőkölésfőnév visszarettenésfőnév visszarúgásfőnév visszavonulásfőnév visszaütésfőnév |
recoil [recoiled, recoiling, recoils] verb [UK: rɪˈkɔɪl] [US: riˌk.ɔɪl] | rúg◼◼◻ige rúg (fegyver)◼◼◻ige visszahőköl◼◼◻ige visszarúg (átv)◼◼◻ige hátrahőköl◼◼◻ige meghátrál◼◼◻ige hátrál◼◼◻ige visszahúzódik◼◼◻ige visszaüt (átv)◼◼◻ige visszavonul (átv)◼◻◻ige visszaretten◼◻◻ige visszaszáll◼◻◻ige megdöbben◼◻◻ige visszahat◼◻◻ige visszapattan◼◻◻ige megtorpan◼◻◻ige hátrafut (fegyver závárzat) (átv)ige hátrasiklikige hátravonulige visszaborzadige |
recoil (in horror) [recoiled, recoiling, recoils] verb [UK: rɪˈkɔɪl] [US: riˌk.ɔɪl] | megretten (félelmében)◼◼◼ige |
recoiling motion [UK: rɪˈko.ɪl.ɪŋ ˈməʊʃ.n̩] [US: rɪˈko.ɪl.ɪŋ ˈmoʊʃ.n̩] |