klinge означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| die Klinge [der Klinge; die Klingen] Substantiv [ˈklɪŋə] | penge◼◼◼főnévFájdalmasabbak mint bármely penge. = Schmerzhafter als jede Klinge. |
| die Klingel [der Klingel; die Klingeln] Substantiv [ˈklɪŋl̩] | csengő◼◼◼főnévOtt a csengő. = Dort ist die Klingel. |
| der Klingelbeutel [des Klingelbeutels; die Klingelbeutel] Substantiv [ˈklɪŋl̩ˌbɔɪ̯tl̩] | templomi perselykifejezés |
| der Klingeldraht [des Klingeldraht(e)s; die Klingeldrähte] Substantiv | csengődrótfőnév |
| der Klingelknopf [des Klingelknopf(e)s; die Klingelknöpfe] Substantiv [ˈklɪŋl̩ˌknɔp͡f] | csengő gombjakifejezés |
| klingeln [klingelte; hat geklingelt] Verb [ˈklɪŋl̩n] | csenget◼◼◼igeCsengess kétszer. = Zweimal klingeln. csönget◼◼◼igeMiért csöngetsz, Johni? Hiszen van kulcsod. = Warum klingelst du denn, John? Du hast doch einen Schlüssel. megcsörget◼◻◻ige |
| das Klingeln Substantiv [ˈklɪŋl̩n] | csönget◼◼◼főnévMiért csöngetsz, Johni? Hiszen van kulcsod. = Warum klingelst du denn, John? Du hast doch einen Schlüssel. |
| abklingeln [klingelte ab; hat abgeklingelt] Verb | lecsengetige |
| anklingeln [klingelte an; hat angeklingelt] Verb [ˈanˌklɪŋl̩n] | felhív (telefonon)◼◼◼ige becsenget◼◼◻ige |
| klingen [klang; hat geklungen] Verb [ˈklɪŋən] | hangzik◼◼◼igeEz jól hangzik. = Das klingt gut. cseng◼◼◻igeIsmerősen cseng. = Das klingt vertraut. elhallatszikige |
| klingend Adjektiv [ˈklɪŋənt] | hangzó◼◼◼melléknév csengő◼◼◻melléknév |
| abklingen Verb | csillapodik (radioaktiv sugárzás)◼◼◼ige |
| abklingen [klang ab; ist abgeklungen] Verb | lecsöndesülige |
| abklingend Adjektiv | lecsöndesülőmelléknév |
| die Alarmklingel Substantiv | riadócsengőfőnév |
| wohlklingend [wohlklingender; am wohlklingendsten] Adjektiv [ˈvoːlˌklɪŋənt] | dallamos◼◼◼melléknév jó hangzású◼◻◻kifejezés szép hangzásúkifejezés |
| anklingen [klang an; hat angeklungen] Verb [ˈanˌklɪŋən] | felcsendülige felhangzikige |
| aufklingen [klang auf; ist aufgeklungen] Verb | felcsendülige felcsengige |
| ausklingen (klingt aus) [klang aus; hat ausgeklungen] Verb | megszűnik◼◼◼ige elhal◼◼◻ige csengést abbahagykifejezés csillapodikige elhalkulige kicsengige |
| die Beilklinge Substantiv | további borotvakifejezés |
| der Bückling [des Bücklings; die Bücklinge] Substantiv [ˈbʏklɪŋ] | füstölt hering◼◼◼kifejezés |
| der Bückling [des Bücklings; die Bücklinge] Substantiv [ˈbʏklɪŋ] umgangssprachlich scherzhaft | meghajlás (bókolás)főnév |
| die Degenklinge [der Degenklinge; die Degenklingen] Substantiv | kard élekifejezés |
