huld означает в венгерский
| Немецкий | Венгерский |
|---|---|
| die Huld [der Huld; —] Substantiv [hʊlt] | leereszkedő jóindulatkifejezés |
| huldigen [huldigte; hat gehuldigt] Verb [ˈhʊldɪɡn̩] | hódol◼◼◼ige kifejezi hódolatát◼◻◻kifejezés kifejezi hűségétkifejezés |
| die Huldigung [der Huldigung; die Huldigungen] Substantiv [ˈhʊldɪɡʊŋ] | hódolat◼◼◼főnév hűbéri eskükifejezés mély tiszteletkifejezés |
| die Huldin Substantiv veraltet | kecses, kedves nő/leánykifejezés |
| huldreich Adjektiv | kegyes◼◼◼melléknév jóságosmelléknév |
| huldvoll [ˈhʊltˌfɔl] | |
| huldvoll Adjektiv [ˈhʊltˌfɔl] | vonzómelléknév |
| die Alleinschuld [der Alleinschuld] Substantiv | egyedüli felelősség◼◼◼kifejezés |
| die Alleinschuld [der Alleinschuld] Substantiv [aˈlaɪ̯nˌʃʊlt] | kizárólagos felelősségkifejezés kizárólagos vétkességkifejezés |
| das Alleinverschulden Substantiv | egyedüli felelősségkifejezés kizárólagos felelősség (balesetben, károkozásban)kifejezés kizárólagos vétkességkifejezés |
| das allgemeine Schuldbekenntnis (Confiteor) | |
| pflichtschuldig [pflichtschuldiger; am pflichtschuldigsten] Adjektiv [ˈp͡flɪçtˌʃʊldɪç] | kötelességemelléknév tartozik velekifejezés |
| schuldbewusst [schuldbewusster; am schuldbewusstesten] Adjektiv [ˈʃʊltbəˌvʊst] | bűntudatos◼◼◼melléknév |
| schuldig [schuldiger; am schuldigsten] Adjektiv [ˈʃʊldɪç] | bűnös◼◼◼melléknév vétkes◼◼◻melléknév adós◼◼◻melléknévNe érezd magad adósnak. = Du musst dich doch nicht schuldig fühlen. hibás◼◼◻melléknév köteles◼◼◻melléknév |
| unschuldig [unschuldiger; am unschuldigsten] Adjektiv [ˈʊnʃʊldɪç] | ártatlan◼◼◼melléknévJohn ártatlan. = John ist unschuldig. |
| unschuldsvoll [unschuldsvoller; am unschuldsvollsten] Adjektiv [ˈʊnʃʊlt͡sˌfɔl] | bűntelenmelléknév |
| an etw Schuld haben Phrase | vminek az okozójakifejezés vétkes vmibenkifejezés |
| an etw schuld sein Phrase | hibás bennekifejezés tehet rólakifejezés |
| die Anfangsschuld Substantiv | kezdő tartozáskifejezés |
| anschuldigen [schuldigte an; hat angeschuldigt] (Genitiv / wegen mit Genitiv) Verb [ˈanˌʃʊldɪɡn̩] | (meg)vádolige |
| die Angeschuldigte substantiviertes Adjektiv | vádlott (férfi)◼◼◼főnév vádlott (nő)◼◼◼főnév terhelt (férfi)◼◼◻főnév terhelt (nő)◼◼◻főnév |
| anschuldigend Adjektiv [ˈanˌʃʊldɪɡn̩t] | vádolómelléknév |
