Немецкий | Венгерский |
---|---|
einwilligen [willigte ein; hat eingewilligt] Verb [ˈaɪ̯nˌvɪlɪɡn̩] | beleegyezik◼◼◼igeAz ember beleegyezett, viszont az asszony nem adta be a derekát. = Der Mann hat eingewilligt, aber die Frau blieb unerbittlich. hozzájárul◼◼◼ige engedélyez◼◼◻ige rááll◼◻◻ige |
einwilligen [willigte ein; hat eingewilligt] (in mit Akkusativ) Verb [ˈaɪ̯nˌvɪlɪɡn̩] | beleegyezik (vmibe)◼◼◼kifejezésAz ember beleegyezett, viszont az asszony nem adta be a derekát. = Der Mann hat eingewilligt, aber die Frau blieb unerbittlich. |