Венгерский | Немецкий |
---|---|
rímel [~t, ~jen, ~ne] ige | reimen [reimte; hat gereimt]◼◼◼Verb reimen (sich) [reimte; hat gereimt]◼◼◼Verb |
rímelte | reimte[ˈʁaɪ̯mtə] |
rímelő melléknév | reimend◼◼◼Adjektiv |
rímelő szó kifejezés | das Reimwort [des Reimwort(e)s; die Reimwörter]◼◼◼Substantiv |
asszonancia (két szó rímelése, amikor a magánhangzóik megegyeznek) [~át, ~ája, ~ák] főnév ir. tud. | die Assonanz [der Assonanz; die Assonanzen] (sich auf die Vokale beschränkender Gleichklang zwischen zwei oder mehreren Wörtern)◼◼◼Substantiv |
párosrímű vers (mindig a két, egymás után következő sornak kell rímelnie) | |
ötlábú nem rímelő jambusz kifejezés | der Blankvers [des Blankverses; die Blankverse]Substantiv |