Ungarsk-Latinsk ordbok »

tisztség betyr latinsk

UngarskLatinsk
tisztség főnév

functio [functionis](3rd) F
noun

H (honor)noun

honor [honoris](3rd) M
noun

magistratus [magistratus](4th) M
noun

ministerium [~ii]noun
N

officium [offici(i)](2nd) N
noun

positio [positionis](3rd) F
noun

prov. (provincia)noun

tisztség gyakorlása

exercitium officii

tisztség megtartása

retentio muneris

tisztség nélküli melléknév

inhonoratus [inhonorata, inhonoratum]adjective

tisztségek

munia - n (csak nom es acc)

tisztségek (kezdetben magistratusok) betöltésének sorrendje az ókori Rómában

cursus honorum

tisztséget betölt

honorem ago

tisztségviselés joga

ius honorum

tisztségviselő főnév

functionarius [~ii]noun
M

tisztségviselő (személy) főnév

officialis [~is]noun
N

tisztségviselői jog

ius honorarium

a censori tisztséget betöltő

homo censorius

a három legfőbb tisztség (aedilis, prétor, consul)

tergemini honores

a tisztség teherrel (gonddal) jár

honos habet onus

a tisztségek minden fokozatán

per omnes honorum gradus

az, ki tanult, gazdag, s fényes tisztségei vannak (muret)

discentem comitantur ope, comitantur honores

bírói tisztség

iudicatus [~us]M

consuli tisztség főnév

consulatus [consulatus](4th) M
noun

ellenszolgáltatás nélküli tisztségből

ex nobili officio

elnöki tisztség

praesidens [~tis]M

emel (tisztségre) ige

evoco [evocare, evocavi, evocatus](1st)
verb

felügyelői tisztség főnév

dispensatio [dispensationis](3rd) F
noun

fizetés nélküli tisztség

nobile officium

Galenus (orvos) gazdagságot, Jusztiniánusz (jogász) tisztségeket, Arisztotelész (filozófus) szegénységet ad neked

dat Galenus opes, dat Iustinianus honores, pauper Aristoteles cogitur ire pedes

ha bíró (tisztségviselő) vagy, tartsd meg a rendet

tribunus factus serva ordinem

háromszoros tisztséggel

terga verto

jelölt (tisztségre, hivatalra)

candidatus [~i]M

közhivatalnoki tisztség

magistratus civitatum

közigazgatási és katonai tisztségek

prefectura [~ae]F

köztisztviselői tisztség

magistratus civitatum

leköszönés (tisztségről) főnév

abdicatio [abdicationis](3rd) F
noun

lelkipásztori tisztség

munus pastorale

lemondott a diktátori tisztségről

dictatura se abdicavit

12