mund [der mund; —] (verwandte form: munt) betyder på ungerska
| Tyska | Ungerska |
|---|---|
| der Mund [des Mund(e)s; die Münder] (selten auch: Munde, Münde) (Kurzform für Mundloch) Substantiv [mʊnt] | száj◼◼◼főnévFogd be a szád! = Halt den Mund! szájnyílás◼◻◻főnév |
| der Mund [des Mund(e)s; die Münder] (selten auch: Munde, Münde) (Kurzform für Mundloch) Substantiv [mʊnt] Bergmannssprache | aknaszájfőnév tárószájfőnév |
| die Mund [der Mund; —] (Verwandte Form: Munt) Substantiv [mʊnt] | <atyai és földesúri hatalom>jogtörténet |
| die Munt [der Munt; —] (Verwandte Form: Mund) Substantiv | <atyai és földesúri hatalom>főnév |
| die Mund-zu-Mund-Beatmung [der Mund-zu-Mund-Beatmung; die Mund-zu-Mund-Beatmungen] Substantiv [mʊntt͡suːˈmʊntbəˌʔaːtmʊŋ] | szájtól-szájig lélegeztetéskifejezés |
| die Mund-zu-Mund-Propaganda Substantiv | szájpropagandafőnév |
| die Mund-zu-Nase-Beatmung [der Mund-zu-Nase-Beatmung; die Mund-zu-Nase-Beatmungen] Substantiv | szájból orrba való lélegeztetéskifejezés |
| die Mundart [der Mundart; die Mundarten] Substantiv [ˈmʊntˌʔaːɐ̯t] | nyelvjárás◼◼◼főnév tájszólás◼◼◻főnév tájnyelv◼◻◻főnév |
| die Mundartdichtung [der Mundartdichtung; die Mundartdichtungen] Substantiv | tájköltészetfőnév |
| die Mundartenforschung [der Mundartenforschung; —] Substantiv | nyelvjáráskutatásfőnév |
| der Löwe [des Löwen; die Löwen] (veraltet/poetisch/mundartlich: Leu) Substantiv [ˈløːvə] | oroszlán (Panthera leo)◼◼◼állatnév |
| das Mundartwort [des Mundartwort(e)s; die Mundartwörter] Substantiv | tájszófőnév |
| das Mündchen [des Mündchens; die Mündchen] Substantiv [ˈmʏntçən] | szájacska◼◼◼főnév |
| der das die Mündel [des/der Mündel(s); die Mündel(n)] Substantiv [ˈmʏndl̩] | gyámgyerek◼◼◼főnév gyámság alatt álló személykifejezés |
| münden [mündete; hat/ist gemündet] Verb [ˈmʏndn̩] | torkollik◼◼◼igeAz utca a piactérbe torkollik. = Die Straße mündet auf den Markt. |
| munden [mundete; hat gemundet] Verb [ˈmʊndn̩] gehoben | ízlik◼◼◼igeÍzlik nekem. = Es mundet mir. |
| die Münder Substantiv [ˈmʏndɐ] | szájak◼◼◼főnév |
| einmünden (mündet ein) [mündete ein; ist eingemündet] Verb | beletorkollik◼◼◼ige |
| ausmünden [mündetet aus; hat/ist ausgemündet] Verb | torkollik◼◼◼ige ömlikige |
| ausmünden [mündetet aus; ist ausgemündet] Verb | végződikige |
| mundfaul [mundfauler; am mundfaulsten] Adjektiv [ˈmʊntˌfaʊ̯l] umgangssprachlich | hallgatagmelléknév lassú/kevés beszédűkifejezés |
| die Mundfäule [der Mundfäule; —] Substantiv [ˈmʊntˌfɔɪ̯lə] Medizin | szájpenész◼◼◼főnév fekélyes szájüreggyulladáskifejezés |
| mundfertig Adjektiv selten | gyors és talpraesett válaszra készkifejezés talpraesettmelléknév |
| mundfertig sein | |
| mundgerecht [mundgerechter; am mundgerechtesten] Adjektiv [ˈmʊntɡəˌʁɛçt] | szájíze szerintikifejezés |
| der Mundgeruch [des Mundgeruch(e)s; die Mundgerüche] Substantiv [ˈmʊntɡəˌʁʊx] | rossz szájszag◼◼◼kifejezés |
| das Mundgeschwür Substantiv | szájfekély◼◼◼főnév szájgyulladás◼◼◻főnév |
