Tysk-Ungersk ordbok »

gestoßen betyder på ungerska

TyskaUngerska
gestoßen [ɡəˈʃtoːsn̩]

lökött◼◼◼Véletlenül lökött meg engem, nem rosszindulatból. = Er hat mich aus Versehen gestoßen, nicht aus Böswilligkeit.

stoßen [stieß; hat gestoßen] (an mit Akkusativ) Verb
[ˈʃtoːsn̩]

taszít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige

belök◼◼◻ige

stoßen [stieß; hat/ist gestoßen] (an mit Akkusativ) Verb
[ˈʃtoːsn̩]

stószolige

összeütige

stoßen [stieß, hat gestoßen] Verb
[ˈʃtoːsn̩]

tol [~t, ~jon, ~na]ige

stoßen (ö) [stieß; hat/ist gestoßen] (an mit Akkusativ) Verb
[ˈʃtoːsn̩]

lök [~ött, ~jön, ~ne]◼◼◼igeJohn egy vonat elé lökte Maryt. = John hat Maria vor einen Zug gestoßen.

ráakad◼◼◼ige

meglök◼◼◻ige

szúr [~t, ~jon, ~na]◼◼◻ige

döf [~ött, ~jön, ~ne]◼◼◻ige

dug [~ott, ~jon, ~na]◼◼◻ige

megtör◼◻◻ige

összetör◼◻◻ige

megdug◼◻◻ige

összeilleszt◼◻◻ige

belebotlik vmibekifejezés

csatlakozik vmihezkifejezés

kúrige

megbaszige

megkúrige

megtolige

nekiütközik vminekkifejezés

összetolige

stoßen (ö) [stieß; hat/ist gestoßen] (auf mit Akkusativ) Verb
[ˈʃtoːsn̩]

rábukkan (valamire)◼◼◼kifejezés

rátalál vkire/vmirekifejezés

abgestoßen Adjektiv
[ˈapɡəˌʃtoːsn̩]

eltaszítottmelléknév

lerázottmelléknév

abstoßen (stößt ab) [stieß ab; hat abgestoßen] Verb
[ˈapˌʃtoːsn̩]

eltaszít◼◼◼igeA fiú eltaszította magától a barátját. = Der Junge stieß seinen Freund von sich ab.

kivet◼◼◼igeA test kiveti a méreganyagokat. = Der Körper stößt Giftstoffe ab.

ellök◼◼◻igeAz úszó a lábával ellökte magát a medence széléről. = Der Schwimmer stieß sich mit den Beinen vom Beckenrand ab.

(vissza)taszít◼◼◻igeAz udvariatlan viselkedése taszítja az embereket. = Sein unhöfliches Benehmen stößt die Leute ab.

túlad (valamin)◼◻◻ige

eladige
üzlet
A vállalat eladja a veszteséges fiókokat. = Das Unternehmen will die unrentablen Filialen abstoßen.

elrúgige

kilökigeA test kilöki a méreganyagokat. = Der Körper stößt Giftstoffe ab.

kitaszítige

törlesztige
üzlet
Még törlesztenie kell egy hitelt. = Er muss noch einen Kredit abstoßen.

túlad üzletige

anstoßen (stößt an) [stieß an; hat angestoßen] Verb
[ˈanˌʃtoːsn̩]

koccint [~ott, ~son, ~ana]◼◼◼ige

12