Tysk-Ungarsk ordbok »
keil betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| der Keil [des Keil(e)s; die Keile] Substantiv [kaɪ̯l] | ék [~et, ~(j)e, ~ek]◼◼◼főnév |
| der Keilabsatz Substantiv | éksarok [-t, -a, -ok]főnév |
| das Keilbein [des Keilbein(e)s; die Keilbeine] Substantiv | ékcsont◼◼◼főnév |
| die Keile [der Keile; —] Substantiv [ˈkaɪ̯lə] | sasszeg◼◼◼főnév zsellér [~t, ~e, ~ek]főnév |
| keilen [keilte; hat gekeilt] Verb [ˈkaɪ̯lən] | ver◼◼◼ige hasít [~ott, ~son, ~ana]◼◼◻ige beékelige |
| der Keiler [des Keilers; die Keiler] Substantiv [ˈkaɪ̯lɐ] | vaddisznókanfőnév |
| die Keilerei [der Keilerei; die Keilereien] Substantiv [kaɪ̯ləˈʁaɪ̯] | verekedés [~t, ~e, ~ek]◼◼◼főnév |
| die Keilflosse Substantiv | ékalakú uszonykifejezés |
| die Keilform Substantiv | v alakkifejezés |
| keilförmig [ˈkaɪ̯lˌfœʁmɪç] | |
| die Keilhaue [der Keilhaue; die Keilhauen] Substantiv [ˈkaɪ̯lˌhaʊ̯ə] | csákány [~t, ~a, ~ok]◼◼◼főnév ásókapafőnév |
| die Keilhose [der Keilhose; die Keilhosen] Substantiv [ˈkaɪ̯lˌhoːzə] | trapéznadrágfőnév |
| der Keilhosen Substantiv [ˈkaɪ̯lˌhoːzn̩] | ékszabású nadrágokkifejezés |
| das Keilkissen [des Keilkissens; die Keilkissen] Substantiv | ék alakú párnakifejezés |
| der Keilrahmen [des Keilrahmens; die Keilrahmen] Substantiv | ékelt keretkifejezés |
| der Keilriemen [des Keilriemens; die Keilriemen] Substantiv | |
| die Keilriemenscheibe Substantiv | ékszíjtárcsafőnév |
| die Keilschrift [der Keilschrift; die Keilschriften] Substantiv [ˈkaɪ̯lˌʃʁɪft] | ékírás◼◼◼főnév |
| der Keilschwanz-Regenpfeifer Substantiv | ékfarkú lile (Charadrius vociferus)állatnév |
| der Keilschwanzlori Substantiv | |
| der Keilstein [des Keilstein(e)s; die Keilsteine] Substantiv [ˈkaɪ̯lˌʃtaɪ̯n] | ék alakú kőkifejezés ékkőfőnév ív-zárókőfőnév |
| das Keilstück Substantiv | ékdarabfőnév |
| keilte [ˈkaɪ̯ltə] | |
| auskeilen [keilte aus; hat ausgekeilt] Verb | kiékelige ékkel kifeszítkifejezés |
| einkeilen [keilte ein; hat eingekeilt] Verb | beékel embertömegbekifejezés |
| festkeilen [keilte fest; hat festgekeilt] Verb | kitámasztige megékelige támaszt [~ott, támasszon, ~ana]ige támasztó ékkifejezés |
| auskeilen (sich) [keilte sich aus; hat sich ausgekeilt] Verb | |
| der Keiltreiber Substantiv | ékhajtófőnév |
