Tysk-Ungarsk ordbok »
beil [des beils, des beiles; die beile] betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| das Beil [des Beil(e)s; die Beile] Substantiv [baɪ̯l] | balta◼◼◼főnév fejsze◼◼◼főnév bárd◼◼◻főnév szekerce◼◼◻főnév |
| beil. (beiliegend) | |
| die Beiladung [der Beiladung; die Beiladungen] Substantiv | további teherkifejezés |
| die Beilage [der Beilage; die Beilagen] Substantiv [ˈbaɪ̯ˌlaːɡə] | melléklet◼◼◼főnév körítés◼◻◻főnév körét (húsételhez)főnév |
| das Beilagematerial Substantiv | mellékletfőnév |
| der Beilageprospekt Substantiv | mellékelt prospektuskifejezés |
| das Beilager [des Beilagers; die Beilager] Substantiv [ˈbaɪ̯ˌlaːɡɐ] | elhálásfőnév nászfőnév |
| Beilagescheibe | |
| die Beilast Substantiv | holtsúlyfőnév mellékárufőnév pacotillefőnév |
| beiläufig [beiläufiger; am beiläufigsten] Adjektiv [ˈbaɪ̯ˌlɔɪ̯fɪç] | véletlenül◼◼◼melléknév mellékes◼◼◼melléknév mellesleg◼◼◻melléknév mintegy◼◼◻melléknév hozzávetőleges◼◻◻melléknév körülbelül◼◻◻melléknév megközelítő◼◻◻melléknév |
| die Beiläufigkeit [der Beiläufigkeit; die Beiläufigkeiten] Substantiv | hanyagságfőnév nemtörődömségfőnév |
| beilegbar | |
| beilegen [legte bei; hat beigelegt] Verb [ˈbaɪ̯ˌleːɡn̩] | csatol◼◼◼ige mellékel◼◼◼ige elsimít◼◼◻ige elintéz (békésen)◼◻◻ige elteszige félrerakige |
| beilegend Adjektiv [ˈbaɪ̯ˌleːɡn̩t] | mellékelőmelléknév |
| beileibe nicht | koránt sem◼◼◼ világért sem◼◼◼ |
