anmut [der anmut] betyr ungarsk
| Tysk | Ungarsk |
|---|---|
| die Anmut [der Anmut] Substantiv [ˈanmuːt] | báj◼◼◼főnév kellem◼◼◻főnév kedvesség◼◼◻főnév kecs(esség)főnév |
| anmuten [mutete an; hat angemutet] Verb [ˈanˌmuːtn̩] | vmilyen érzést kelt vkibenkifejezés vmilyen hatást kelt vkibenkifejezés vmilyennek érez vkitkifejezés vmilyennek talál vkitkifejezés vmilyennek tetszik vkinekkifejezés vmilyennek tűnik vkinekkifejezés |
| anmuten [mutete an; hat angemutet] (jm etw) Verb [ˈanˌmuːtn̩] | |
| anmuten, sich [mutete sich an; hat sich angemutet] Verb | vhogyan hatige |
| anmutig [anmutiger; am anmutigsten] Adjektiv [ˈanmuːtɪç] | kecses◼◼◼melléknévElnéztem, milyen kecsesen vasal. = Ich sah mir sie an, wie anmutig sie bügelte. bájos◼◼◻melléknév kedves◼◼◻melléknév kellemes◼◻◻melléknév |
| anmutige Bewegungen Phrase | kecses mozdulatok◼◼◼kifejezés bájos mozdulatokkifejezés |
| anmutiger Ort Phrase | kedves helykifejezés kellemes helykifejezés |
| anmutsvoll Adjektiv | bájos◼◼◼melléknév kedves◼◼◻melléknév kecsesmelléknév kellemmel telikifejezés |
| die Anmutung [der Anmutung; die Anmutungen] Substantiv [ˈanˌmuːtʊŋ] | (túlzó) elvárásfőnév (túlzott) követelésfőnév érzelmi hatáskifejezés hatáskeltésfőnév szerénytelen feltételezéskifejezés |
| anmutvoll Adjektiv | bájosmelléknév kecsesmelléknév kedvesmelléknév kellemesmelléknév |
