Svéd | Magyar |
---|---|
stupa [~de, ibl. stöp, ~t] verb | elesik◼◼◼ige esik (tárgy)◼◼◼ige meghal◼◼◻ige zuhan◼◼◻ige elbukik◼◼◻ige lezuhan◼◻◻ige elhull (csatában)◼◻◻ige elhullik◼◻◻ige összeesik◼◻◻ige leesik◼◻◻ige megdöntige |
stupa [~n, stupor] substantiv | stupa◼◼◼főnév sztúpa◼◼◻főnév szégyenfafőnév vesztőhelyfőnév |
framstupa | hason◼◼◼ |
huvudstupa adverb | hanyatt-homlok◼◼◼határozószó |
ättestupa [~n -stupor] substantiv | meredek sziklafőnév meredélyfőnév szakadékfőnév |