Német | Magyar |
---|---|
wahrhaft [wahrhafter; am wahrhaftesten] Adjektiv [ˈvaːɐ̯ˌhaft] | igaz◼◼◼melléknévPeternek elege volt már a gyerekes lányokból és szeretett volna egy igazán érett nőt megismerni. = Peter hatte von kindischen Mädchen genug und wollte eine wahrhaft reife Frau kennenlernen. őszinte◼◼◻melléknév igazmondó◼◻◻melléknév |
wahrhaftig [wahrhaftiger; am wahrhaftigsten] Adjektiv [vaːɐ̯ˈhaftɪç] | ténylegesen◼◼◼melléknév az igazságnak megfelelően◼◻◻kifejezés |
die Wahrhaftigkeit [der Wahrhaftigkeit; die Wahrhaftigkeiten] Substantiv [vaːɐ̯ˈhaftɪçkaɪ̯t] | őszinteség [~et, ~e]◼◼◼főnév igazmondás [~t, ~a]◼◼◻főnév hitelesség [~et, ~e]◼◼◻főnév szavahihetőség [~et, ~e]◼◼◻főnév igazságnak megfelelőkifejezés |
unwahrhaftig Adjektiv gehoben | hazug◼◼◼melléknév hamis◼◼◻melléknév képmutatómelléknév megbízhatatlanmelléknév nem igazkifejezés valótlanmelléknév |
die Unwahrhaftigkeit [der Unwahrhaftigkeit; die Unwahrhaftigkeiten] Substantiv | valótlanság [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév őszintétlenség [~et, ~e]◼◼◻főnév hamisság [~ot, ~a]◼◻◻főnév igaztalanság [~ot, ~a, ~ok]főnév vminek nem igaz voltakifejezés |