Német-Magyar szótár »

wahrhaft jelentése magyarul

NémetMagyar
wahrhaft [wahrhafter; am wahrhaftesten] Adjektiv
[ˈvaːɐ̯ˌhaft]

igaz◼◼◼melléknévPeternek elege volt már a gyerekes lányokból és szeretett volna egy igazán érett nőt megismerni. = Peter hatte von kindischen Mädchen genug und wollte eine wahrhaft reife Frau kennenlernen.

őszinte◼◼◻melléknév

igazmondó◼◻◻melléknév

wahrhaftig [wahrhaftiger; am wahrhaftigsten] Adjektiv
[vaːɐ̯ˈhaftɪç]

ténylegesen◼◼◼melléknév

az igazságnak megfelelően◼◻◻kifejezés

die Wahrhaftigkeit [der Wahrhaftigkeit; die Wahrhaftigkeiten] Substantiv
[vaːɐ̯ˈhaftɪçkaɪ̯t]

őszinteség [~et, ~e]◼◼◼főnév

igazmondás [~t, ~a]◼◼◻főnév

hitelesség [~et, ~e]◼◼◻főnév

szavahihetőség [~et, ~e]◼◼◻főnév

igazságnak megfelelőkifejezés

unwahrhaftig Adjektiv
gehoben

hazug◼◼◼melléknév

hamis◼◼◻melléknév

képmutatómelléknév

megbízhatatlanmelléknév

nem igazkifejezés

valótlanmelléknév

die Unwahrhaftigkeit [der Unwahrhaftigkeit; die Unwahrhaftigkeiten] Substantiv

valótlanság [~ot, ~a, ~ok]◼◼◼főnév

őszintétlenség [~et, ~e]◼◼◻főnév

hamisság [~ot, ~a]◼◻◻főnév

igaztalanság [~ot, ~a, ~ok]főnév

vminek nem igaz voltakifejezés