mut jelentése magyarul
| Német | Magyar |
|---|---|
| der Mut [des Mut(e)s; —] Substantiv [muːt] | bátorság◼◼◼főnévHiányzik a bátorsága. = Ihm fehlt der Mut. merészség◼◼◻főnévCsodálom a merészségét. = Ich bewundere seinen Mut. mersz◼◼◻főnév kedv◼◻◻főnévVan kedve és energiája valami újhoz? = Haben Sie Mut und Energie für Neues? hangulat◼◻◻főnév |
| Mut fassen | |
| Mut schöpfen | |
| die Muta [der Muta; die Mutä] Substantiv [ˈmuːta] Sprachwissenschaft | zárhangfőnév |
| mutabel Adjektiv [muˈtaːbl̩] | változékony◼◼◼melléknév mutábilismelléknév változómelléknév |
| die Mutabilität [der Mutabilität ; die Mutabilitäten] Substantiv [ˌmutabiliˈtɛːt] | változtathatóságfőnév |
| das Mutagen [des Mutagens; die Mutagene] Substantiv [mutaˈɡeːn] | mutagén◼◼◼főnév |
| mutagener Stoff | |
| die Mutagenität [der Mutagenität ; —] Substantiv [ˌmutaɡeniˈtɛːt] | mutagenitás◼◼◼főnév |
| Mutagenitätsprüfung | |
| der Mutant [des Mutanten; die Mutanten] Substantiv [muˈtant] | mutáló fiatalkifejezés |
| die Mutante [der Mutante; die Mutanten] Substantiv [muˈtantə] | mutáns◼◼◼főnév |
| die Mutation [der Mutation; die Mutationen] Substantiv [mutaˈt͡si̯oːn] | mutáció◼◼◼főnévAz egyszarvú igenis létezik. Az őzek közt létezik egy mutáció, minek következtében csak egy szarvuk nő. = Das Einhorn existiert doch. Es gibt eine Mutation unter den Rehen, infolgedessen haben die nur ein Horn. változás◼◼◻főnév elváltozás◼◼◻főnév |
| muten [mutete; hat gemutet] Verb [ˈmuːtn̩] | bányászati engedélyért folyamodikkifejezés mestervizsgára jelentkezikkifejezés |
| der Muter [des Muters; die Muter] Substantiv | pályázófőnév |
| muterfüllt | |
| anmuten [mutete an; hat angemutet] Verb [ˈanˌmuːtn̩] | vmilyen hatást kelt vkibenkifejezés vmilyen érzést kelt vkibenkifejezés vmilyennek talál vkitkifejezés vmilyennek tetszik vkinekkifejezés vmilyennek tűnik vkinekkifejezés vmilyennek érez vkitkifejezés |
| anmuten [mutete an; hat angemutet] (jm etw) Verb [ˈanˌmuːtn̩] | |
| anmuten, sich [mutete sich an; hat sich angemutet] Verb | vhogyan hatige |
| zumuten [mutete zu; hat zugemutet] Verb [ˈt͡suːˌmuːtn̩] | elvár◼◼◼ige feltételez◼◼◼ige |
