empor znamená v Maďarčina
| Nemčina | Maďarčina |
|---|---|
| emporschwingen [schwang empor; hat emporgeschwungen] Verb | fellendül (gyors repüléssel)◼◼◼ige felkapaszkodikige felszáll (gyors repüléssel)ige hatalomra jutkifejezés |
| emporsteigen [stieg empor; ist emporgestiegen] Verb [ɛmˈpoːɐ̯ˌʃtaɪ̯ɡn̩] | felszáll◼◼◼ige |
| emporgestrebt | |
| emporstreben [strebte empor; ist emporgestrebt] Verb | felfelé törekszik◼◼◼kifejezés |
| emportauchen [tauchte empor; ist emporgetaucht] Verb | felmerül◼◼◼ige |
| emportreiben [trieb empor; hat emporgetrieben] Verb | felhajtige szublimál [~t, ~jon, ~na]ige |
| emporziehen [zog empor; hat emporgezogen] Verb | felhúz◼◼◼ige felvonige magasba húzkifejezés nyomorból kihúzkifejezés |
| das Emporheben Substantiv | emelés [~t, ~e, ~ek]főnév |
| der Emporkömmling [des Emporkömmlings; die Emporkömmlinge] Substantiv [ɛmˈpoːɐ̯ˌkœmlɪŋ] | felkapaszkodott [~at, ~ja, ~ak]◼◼◼főnév felkapaszkodott emberkifejezés parvenűfőnév újgazdag emberkifejezés |
| emporrichten | |
| emporschießen Verb gehoben | felszökkenige hirtelen nőkifejezés |
| emporschlagen | |
| empört [empörter; am empörtesten] Adjektiv [ɛmˈpøːɐ̯t] | felháborodott◼◼◼melléknévJohn kipattant a táskámból, mint egy bolha, és elkezdett felháborodottan kiabálni. = John sprang aus meiner Tasche hervor, und fing an, empört zu schreien. |
| empört sein über (mit Akkusativ) Verb | fel van háborodva vmi miattkifejezés |
| die Empörung [der Empörung; die Empörungen] Substantiv [ɛmˈpøːʁʊŋ] | felháborodás [~t, ~a]◼◼◼főnévTeljesen jogos a felháborodása. = Ihre Empörung ist völlig gerechtfertigt. lázadás [~t, ~a, ~ok]◼◼◻főnév megbotránkozás◼◻◻főnév felzúdulás [~t, ~a]◼◻◻főnév pártütés◼◻◻főnév |
| die Chorempore Substantiv | emelt templomi karzatkifejezés empórafőnév |
| das Extemporale [des Extemporales; die Extemporalien] Substantiv [ɛkstɛmpoˈʁaːlə] | extemporálefőnév zárthelyi dolgozatkifejezés |
| das Extempore [des Extempores; die Extempores] Substantiv | ráadás fejbőlkifejezés színész ötlete előadás alattkifejezés |
| extemporieren [extemporierte; ist extemporiert] Verb [ɛkstɛmpoˈʁiːʁən] | rögtönöz [rögtönzött, ~zön, ~ne]ige |
| kontemporär [kɔnˌtɛmpoˈʁɛːɐ̯] |
