bizonyítás latinul
| Magyar | Latin |
|---|---|
| bizonyítás főnév | aetiologia [aetiologiae](1st) F approbatio [approbationis](3rd) F argumentatio [argumentationis](3rd) F confirmatio [confirmationis](3rd) F manifestum [~i]noun probatio [probationis](3rd) F ratio [rationis](3rd) F tentatio [tentationis](3rd) F testificatio [~onis]noun |
| bizonyítás, hogy valaki szabad főnév | assertio [assertionis](3rd) F |
| bizonyítás a lehetetlenség oldaláról kiindulva | |
| bizonyítás bizonyítandóval | |
| bizonyítás nélkül elfogadott tétel főnév | postulatum [postulati](2nd) N |
| bizonyítási melléknév | probatorius(3rd) |
| bizonyítási teher | |
| bizonyításul | |
| a bizonyítás fajtája | |
| a bizonyítás megdönti a feltételezést | |
| a bizonyítási teher mindig arra hárul, aki valamit követel, vagyis a felperesre (Martialis) | |
| a bűn beismerése a bizonyítási eljárás királynője | |
| a dedukció módszerét alkalmazó (módszer, bizonyítás) melléknév | deductivus [deductiva, deductivum]adjective |
| a képtelenségig való levezetés (a bizonyítás indirekt módja) | |
| a vélelmet, a feltételezést megdönti az ellenkező tény jogszerű bizonyítása | |
| aki valamit állít, annak feladata a bizonyítás | |
| bebizonyítás főnév | demonstratio [demonstrationis](3rd) F |
| dedukción alapuló (módszer, bizonyítás) melléknév | deductivus [deductiva, deductivum]adjective |
| egy tény elismerése -, jogérvényessége az ellenkezője bizonyításáig főnév | praesumptio [praesumptionis](3rd) F |
| ellenbizonyítás főnév | reprobatio [reprobationis](3rd) F |
| jártasság hamis vagy kétes tételek bizonyításában | casuistica [~ae]F |
| levezető bizonyítás főnév | deductio [deductionis](3rd) F |
| levezető (módszer, bizonyítás) melléknév | deductivus [deductiva, deductivum]adjective |
| megjegyzés (matematikai bizonyítás erősítésére) főnév | scholium [scholii](2nd) N |
| okirati bizonyítás | |
| szemléltető bizonyítás főnév | demonstratio [demonstrationis](3rd) F |
| származtató (módszer, bizonyítás) melléknév | deductivus [deductiva, deductivum]adjective |
| tanú általi bizonyítás | |
| tanúbizonyítás főnév | |
| testimonialis (bizonyságul-, bizonyításra szolgáló) | |
| ugyanazt ugyanazzal (bizonyítani) (így nevezik az olyan hibás bizonyítást, amelynél olyan tétellel bizonyítanak, amely már maga is feltételezi a bizonyítandót) |
