Latin-Magyar szótár »

fama jelentése magyarul

LatinMagyar
fama [famae] (1st) F
noun

becsületfőnév

hírfőnév

híre valakinek (jó, rossz)főnév

hírnévfőnév

közvélemenyfőnév

mende-mondafőnév

pletykafőnév

szóbeszédfőnév

fama accedo ad nos

a híre hozzánk jut

fama accidit

híre jár

fama ad nos accessit

eljutott hozzánk a hír

fama affertur

híre járja

fama aures contingit

a hír fülébe jut

fama bona lente volat et mala fama repente

a jó hír lassan jár, míg a rossz hír sebesen száll

fama communis noun

közhírfőnév

fama crescit eundo

a hír menet közben dagad (Vergilius). A hír szárnyakon jár

fama est

az a hír járja

fama et fortuna expers

névtelen és szegény

fama fertur

elhíresztelik

hírét viszik

fama ingens, ingentior armis

nagy a híre, de nagyobb a vitézsége

fama non temere spargitur

a pletyka nem csak vaktában terjed

fama obtinet aliquid

a hír fenntart valamit

fama post cineres maior venit

a halál után nagyobb lesz a hírnév (Ovidius)

fama senesco

hírében megfogyatkozik

fama tenet

tartja magát a hír, hogy ~

fama variat

különféleképp terjed el a hír

fama vivam

hírnevemnél fogva örökéletű leszek

fama volat

a hír repül

a hír repül (Vergilius)

szárnnyal jár a hír (Vergilius)

famae consulo

vigyáz a hírnevére

ad famam belli

a háború hírére

ad famam profero

hírbe hoz

bona fama

jó hír

celebritas famae

messze elterjedt hírnév

certamen capitis et famae

jogaiért és hírnevéért folytatott küzdelem

conscia mens recti famae mendacia ridet

tisztaszívű a reá szórt rágalmat kikacagja (Ovidius)

conscia mens recti famae mendacia risit

a helyes úton járó ember kineveti a hazug híreket (Ovidius)

diffamo [diffamare, diffamavi, diffamatus] (1st) TRANS
verb

elhíresztelige

12