dicţionar German-Maghiar »
testament înseamnă în Maghiară
| Germană | Maghiară |
|---|---|
| das Testament [des Testament(e)s; die Testamente] Substantiv [tɛstaˈmɛnt] | végrendelet◼◼◼főnév testamentum◼◼◻főnév szövetség◼◼◻főnév |
| testamentarisch Adjektiv | végrendeleti◼◼◼melléknév végrendeletileg◼◻◻melléknév |
| die Testamentsbestätigung Substantiv | végrendelet megerősítésekifejezés |
| die Testamentserrichtung Substantiv | végrendelkezés◼◼◼főnév végrendelet készítésekifejezés |
| die Testamentseröffnung [der Testamentseröffnung; die Testamentseröffnungen] Substantiv | végrendelet hivatalos felolvasásakifejezés |
| der Testamentsnachtrag Substantiv | végrendelet utóiratakifejezés |
| der Testamentsvollstrecker [des Testamentsvollstreckers; die Testamentsvollstrecker] Substantiv [tɛstaˈmɛnt͡sfɔlˌʃtʁɛkɐ] | végrendeleti végrehajtó◼◼◼kifejezés |
| Altes Testament Phrase [ˈaltəs tɛstaˈmɛnt] | Ószövetség◼◼◼kifejezés |
| alttestamentarisch Adjektiv | ótestamentumi◼◼◼melléknév ószövetségi◼◼◻melléknév |
| der Alttestamentler [des Alttestamentlers; die Alttestamentler] Substantiv | ószövetséggel foglalkozó bibliatudóskifejezés |
| alttestamentlich Adjektiv [ˈalttɛstaˌmɛntlɪç] | ószövetségi◼◼◼melléknév ótestamentumbelimelléknév |
| das Alte und das Neue Testament | |
| der testamentarische Erbe | |
| Neues Testament [ˈnɔɪ̯əs tɛstaˈmɛnt] | Újszövetség◼◼◼ |
| neutestamentlich Adjektiv [ˈnɔɪ̯tɛstaˌmɛntlɪç] | újszövetségi◼◼◼melléknév újtestamentumi◼◼◻melléknév |
