Latein | Ungarisch |
---|---|
abitus [abitus] (4th) M noun | eljárt (idő)főnév elköltözöttfőnév elmenekültfőnév elmenetelfőnév elmentfőnév elmúlt (idő)főnév eltelt (idő)főnév eltávozottfőnév eltért (tárgytól)főnév eltűntfőnév elutazottfőnév elutazásfőnév elvonultfőnév kiindult (beszédben)főnév kijáratfőnév kijárásfőnév kimúltfőnév kitért (beszédben)főnév lefolytfőnév távozásfőnév valamire vetemedettfőnév visszavonulásfőnév |
abeo [abire, abivi(ii), abitus] verb INTRANS | elenyészikige elköltözikige elmegyige elmenekülige eltávozikige eltűnikige elutazikige elvonulige kerül (in - vhová, valamire)ige kimúlikige kitérige múlik (idő)ige telik (idő)ige |