Englisch | Ungarisch |
---|---|
disdain noun [UK: dɪs.ˈdeɪn] [US: ˌdɪˈs.deɪn] | megvetés◼◼◼főnév lenézés◼◼◻főnév |
disdain [disdained, disdaining, disdains] verb [UK: dɪs.ˈdeɪn] [US: ˌdɪˈs.deɪn] | megvet◼◼◻ige lenéz◼◼◻ige lekicsinyel◼◻◻ige |
disdain [UK: dɪs.ˈdeɪn] [US: ˌdɪˈs.deɪn] | |
disdainful adjective [UK: dɪs.ˈdeɪn.fəl] [US: ˌdɪˈs.deɪn.fəl] | megvető◼◼◼melléknév lenéző◼◼◼melléknév kevély◼◻◻melléknév |
disdainfully adverb [UK: dɪs.ˈdeɪn.fə.li] [US: dɪˈs.deɪn.fə.li] | megvetően◼◼◼határozószó lenézően◼◼◻határozószó |
hiss disdain [UK: hɪs dɪs.ˈdeɪn] [US: ˈhɪs ˌdɪˈs.deɪn] | |
self-disdain noun [UK: self dɪs.ˈdeɪn] [US: ˈself ˌdɪˈs.deɪn] | önlebecsülésfőnév |