Deutsch | Ungarisch |
---|---|
kokett [koketter; am kokettesten] Adjektiv [koˈkɛt] | csélcsap◼◼◼melléknév flörtölősmelléknév |
die Kokette Substantiv | kacér (nő)◼◼◼főnévNem, ez az illat nem a rózsa finom illatára emlékeztet, hanem egy idősebb kacér hölgy mindent átható parfümjére. = Nein, dieser Duft ließ nicht an zarte Rosen denken, vielmehr erinnerte er mich an das aufdringliche Parfüm einer koketten alten Dame. |
kokette Adjektiv [koˈkɛtə] | csélcsapmelléknév flörtölősmelléknév |
die Koketterie [der Koketterie; die Koketterien] Substantiv [kokɛtəˈʁiː] | kacérkodás◼◼◼főnév kacérság◼◼◼főnév |
kokettieren [kokettierte; hat kokettiert] Verb [kokɛˈtiːʁən] | kacérkodik◼◼◼ige kokettál◼◼◻ige |